A házimozizásban is eluralkodó 3D-mánia több kérdést is felvet: szükségem van-e otthon 3D-re, és ha igen, melyik technológia szolgálja ki legjobban igényeimet. Ebben a cikkben megpróbálunk segítséget nyújtani az eligazodásban, illetve bátorítunk arra, gyere el hozzánk, és tudakozódj élőben is.

Hasonlítsd össze a lejátszókat!

Pár hete már nem csak budapesti, de szegedi bemutatótermünkben is kipróbálható a 3D-s házimozizás egy 50"-es Panasonic plazma tévével. Azok viszont, akik a fővárosban, Újpesten látogatnak el hozzánk, összehasonlíthatják a plazma és a LED-es LCD technológiákat, a passzív és az aktív 3D közötti különbséget, és bármely két médialejátszónk képét is két teljesen egyforma, átlagos fullHD 3D televízión (Panasonic TX-L42ET5)! Egyrészt a kép is erősen szubjektív dolog, másrészt emlékezetből lehetetlen egymáshoz hasonlítani két látványt, így azt találtuk ki, hogy két azonos típusú TV-t szerzünk be, hogy egymás mellett lehessen összenézni bármely két médialejátszó videókimenetét ugyanazon tartalom mellett. De nem csak a nálunk jelenleg kapható lejátszókat tesztelheted így! Ha éppen régi készüléked cseréjén gondolkodsz, vagy egy ismerősöd saját lejátszójára akar rábeszélni a nálunk kaphatók ellenében, hozd magaddal a saját lejátszódat, és győződj meg róla, hogy a képminőség terén milyen változásra számíthatsz, ha tőlünk vásárolsz egy másféle modellt!

Olyat vásárolj, amilyenre tényleg szükséged van!

Arra biztatunk, hogy ne vásárolj látatlanban, ne cseréld le a jelenlegi lejátszódat, ha nem éri meg, illetve ha váltasz, akkor olyat vegyél, aminek a kezelése, kép- és hangminősége azt nyújtja, ami Neked tetszik, ne pedig olyat, amilyennek leírják az „okosak” az interneten! Ha passzív 3D-s tévéd van, feleslegesen költenél például 3D-s lejátszóra, mert nem látnál jobb felbontást, mint a 2D-s modellekkel is nézhető top-bottom rendszerű 3D-s filmek esetében (lásd lentebb). Ha komoly tévéd, projektorod van, akkor érdemes az általad legszebbnek talált képet biztosító lejátszót választanod, de ezt csak személyes tapasztalat alapján tudod megtenni.

Ne költs feleslegesen!

A Popcorn Hour A-400 megjelenése óta új szintre ért a megfizethető lejátszók képminősége is, gyere, és győződj meg róla a saját szemeddel! Azt mondják, a Realtek processzorok nem képesek még mindig arra a minőségre, mint a Sigma Designs chipek. Nézd meg, hogy vajon találsz-e érdemi különbséget egy Mede8er és egy Dune HD között egy átlagos LCD-n vagy akár egy komolyabb plazmán! Ha nem, akkor lehet, hogy feleslegesen költenél akár kétszer többet is...

Az alábbiakban elmélkedünk egy kicsit az aktív és a passzív szemüveges 3D-s házimozi előnyeiről és hátrányairól, bízva abban, hogy pár hasznos infót is találtok benne, ami megkönnyíti akár a TV, akár a médialejátszó kiválasztását, legyen szó végül 3D-s vagy 2D-s modellről.

Az aktív és a passzív 3D-s technológia: melyik hatékonyabb?

Az otthoni 3D mozizás gyakorlatilag a 3D-s Blu-ray filmek és lejátszók megjelenésével érkezett. Ezen az adathordozón volt először lehetőség arra, hogy mindkét szemünk számára másodpercenként akár 60 képkockát, azaz 120 darab fullHD-s képet lehessen kiolvasni és feldolgozni. Ennek a max. 120 képnek két szemünkhöz való eljuttatásához alapvetően kétféle megoldás kapható napjainkban: az aktív és a passzív szemüveges tévék/projektorok.

Jelenleg a boltokban a 3D-s tévék, projektorok többsége az úgynevezett aktív szemüvegeket használja. Az aktivitás abban nyilvánul meg, hogy elektronika van beépítve a szemüvegekbe, és azok „lencséi”, „üvegei” valójában kis LCD-panelek. A szemüvegben lévő elemek vagy tölthető akkumulátor képes bekapcsolni ezeket az LCD-ket, amely jelen esetben nem jelent mást, mint hogy minden képpontot aktiválva rajtuk gyakorlatilag fekete, átláthatatlan (illetve szinte átláthatatlan) képpel takarják el váltakozva szemeinket. Amikor a jobb szemünk van eltakarva ilyen módon, akkor a TV-n a bal szemünknek szánt képkocka jelenik meg, majd hirtelen a bal szemünk lesz eltakarva, miközben a TV a jobb szemnek szánt képet mutatja. A szemüveg és a TV/projektor tehát nagyon pontos szinkronban kell, hogy működjenek egymással, tehát állandó kapcsolatban kell lenni a két elektronikának. Ezt a kapcsolatot vagy infra vörös fény vagy az újabb modellekben már általában rádiófrekvenciás (pl. Bluetooth) jelek biztosítják. Utóbbi esetben értelemszerűen már nem gond, ha elfordulunk a tévétől, vagy bármely tárgy kerül a szemüveg és a TV-be épített infra adó közé.

A passzív megoldásnál nincs elektronika a szemüvegekben, csak egy (két) speciális fényszűrő lencse. A tévéről induló fénysugarak polarizáláson esnek át, mely után csak egy adott lencsén tudnak áthatolni, a másik szemünk elé helyezetten nem (akár az UV-sugarak a napszemüvegen). A szűrést egy vékony fóliaréteg végzi el, amely fixen borítja be a képernyőt. Mivel itt nincs lehetőség váltogatni ezt a réteget, így a TV páros és páratlan számú pixelsorai elé különböző szűrők kerülnek, azaz pl. a bal szemünkhöz csak a páratlan, a jobb szemünkhöz csak a páros sorokban lévő képi információ juthat el így. Ebből következik, hogy fullHD-s tévé esetében mindkét szemünk „csak” 1920×540 pixeles felbontású képet fog látni:

Bár a passzív technológia élharcosai (pl. az LG) azt állítják, hogy összességében fullHD-s lesz a 3D-s kép, hiszen agyunk összerakja a két „félképet”, a gyakorlatban mégis érezhető az alacsonyabb részletesség az aktív szemüveges megjelenítőkhöz képest. Ha belegondolunk, valóban összesen 1080 különböző pixelsor érkezik az agyunkba, de ezek a sorok csak 540 különböző eredeti filmbeli sor térbeli információját hordozzák. Az aktív megoldásnál mind az 1080 sor megjelenik 3D-ben, és ez bizony látható különbség. Pontosan annyira látható, mint a fullHD-s és a top-bottom (vagy más néven over-under) 3D közötti különbség:

A fenti, top-bottom megoldást illusztráló kép egyetlen 1920×1080 pixeles fullHD kép, amely egymás alatt tartalmazza a két szem számára készített képkockákat, de kidobták azokból a vízszintes pixelsorok felét, így jelenleg magasságban felére összenyomott a látvány. Így viszont nincs szükség nagyobb mennyiségű adat tárolására, mint a fullHD 2D esetében (nem kell tehát HDMI 1.4 elektronika és kábel), és bármely fullHD-s médialejátszó is képes a TV-re küldeni az ilyen filmeket. Ráadásul valamennyi 3D-s tévé képes térbelivé visszaalakítani a top-bottom 3D-t: kettévágja a képet, visszatorzítja az eredeti arányra, és ezután már úgy bánik vele, mintha Blu-ray 3D tartalomról lenne szó.

Mindebből az is következik, hogy a jelenleg kapható passzív technológián alapuló 3D-s tévék esetében mindegy, hogy 3D Blu-ray tartalmat vagy csak top-bottom 3D-s filmet nézünk (feltéve persze, hogy egyforma mértékben van tömörítve a két anyag), nem fogjuk részletesebben látni az előbbit: habár kétszer annyi képinformációt tartalmaz, a tévénk a meglévő 1080 soros felbontását a polarizálás során kettéosztja a két szemünk számára. Ha viszont a mai passzív szemüveges 3D-s tévéken side-by-side 3D-t nézünk, akkor nem csak a sorfelbontás esik vissza a felére, de a filmből már eleve hiányzik minden második oszlop is, azaz a szemünkhöz max. 960×540 pixeles kép fog eljutni – ami már csak kicsit jobb, mint a DVD filmek 720×576-os felbontása:

Így passzív megjelenítő tulajdonosaként kerüljük a side-by-side 3D-s filmeket, és legyünk tisztában azzal, hogy milyen előnyünk származik abból, ha 3D-s lejátszót veszünk, nem 2D-set: nem látunk több részletet, mint a top-bottom 3D esetében, viszont le tudjuk játszani akár az eredeti, legkevésbé tömörített Blu-ray tartalmakat is, mely jobb minőséget nyújtanak az enyhébb tömörítés kisebb vesztesége miatt, mint a sokkal kisebb méretűre összenyomott top-bottom MKV fájlok. Ha viszont bőven megelégszünk az átlagos méretű MKV-k minőségével (projektor esetén ez azért nehezebb), és nem állnak már otthon hegyekben a merevlemezen a Blu-ray tartalmak, ráadásul a tévét sem tervezzük lecserélni, akkor bátran válasszunk egy 2D-s lejátszót, és konvertáljuk Blu-ray lemezeinket top-bottom formátumra, illetve eleve ilyeneket gyűjtsünk!

Ha a jelenlegi digitális műsorszórást nézzük (kábeles, műholdas, földfelszíni adások), ott sem találkozhatunk másféle 3D-vel, mint a fenti top-bottom vagy éppen a side-by-side megoldás, mivel a DVB-C, DVB-S és DVB-T szabványok még nincsenek felkészítve a Blu-ray 3D-hez szükséges adatmennyiség továbbítására. Így az egyre szaporodó 3D-s tévéadásoktól sem remélhetünk nagyobb felbontást, mint 1920×540 vagy 960×1080 pixel, és ha passzív 3D-s tévénk van, akkor reménykedjünk abban, hogy a tévéadók inkább a top-bottom 3D-t választják a műsorok továbbításához!

Anélkül, hogy még állást foglalnánk a technológiák párharcában, összegezzük itt a passzív és aktív szemüveggel működő 3D-s megjelenítők előnyeit és hátrányait.

Az aktív szemüveg jó, mert:

• a TV max. felbontásával (pl. fullHD) megegyező minőségű kép juthat mindkét szemünkhöz,
• a mai technika mellett gyakorlatilag nincs „áthallás” a két szemnek szánt képek között,
• a szemüveg nem színezi el a képet, mivel színtelen, átlátszó lehet benne a „lencse”,
• nincs szükség különleges képernyőre, mindössze a TV elektronikája kell a 3D-s hatáshoz.

Az aktív szemüveg nem jó, mert:

• áramot fogyaszt, elemet kell rendszeresen cserélni, vagy tölteni kell,
• viszonylag nehéz és kényelmetlen pl. normál szemüveg fölött viselni,
• drága, el tud romlani, vigyázni kell rá,
• mivel egyszerre mindig csak egy szemünkhöz érkezik a fény, így az érzékelt fényerősség gyakorlatilag a felére esik vissza. Ezt kompenzálandó, a tévék 3D módban megnövelik a fényerejüket, ami főleg plazmák esetében magasabb áramfogyasztással jár. A kevesebb fény miatt az aktív szemüveges 3D-t sötét helyiségben praktikusabb nézni.
• Zavaró, ha a tévén kívül más fényforrásból is érkezik fény a szemünk előtt működő aktív szemüveghez, ezen fényeket vibrálónak láthatjuk, így már csak ezért is a teljesen sötét szoba javasolt a mozizáshoz.
• A szemünkhöz nem folyamatosan érkezik a fény, hanem szakadozva, vibrálva. A jobb 3D-s tévéken (240 Hz-es vagy gyorsabb panellal) már mindkét szemünk előtt másodpercenként 120-szor záródik/nyílik a szemüveg, míg a régebbieken csak 60-szor. Utóbbi már sokunk számára zavaró lehet, illetve mivel a BD 3D tartalmak jelenleg mind 24 Hz-esek, nem jeleníthetőek meg zökkenőmentesen (24 –> 60 Hz konverzió nélkül) csak a legalább 240 Hz-es panellal és szemüveggel működő megjelenítőkön.

A passzív szemüveg jó, mert:

• könnyű, olcsó, nem igényel karbantartást,
• nincs vibrálás, nem zavar a tévén kívüli más fényforrás, miközben viseljük.

A passzív szemüveg nem az igazi, mert:

• a lencsék módosítják a színeket, valamilyen színezetet adnak a képnek,
• nem szűrik ki tökéletesen a másik szemnek szánt fényt, így gyakrabban találkozhatunk az „áthallás” zavaró hatásával,
• nem a szemüveg, de a jelenleg használt technológia miatt vízszintes csíkokat fedezhetünk fel a képben, ha túl közelről nézzük a képernyőt (nem mosódnak össze a nem pont egymás alatt lévő pixelsorok).

Ahogy a fenti felsorolások is mutatják, a passzív szemüvegeknek azért lényegesen kevesebb a hátrányuk, és amint megjelennek a passzív 3D-s 4K-felbontású képernyők, már semmi akadálya nem lesz, hogy fullHD-s képet lásson mindkét szemünk, így hosszú távon nem kérdés, hogy a passzív megoldás lesz a jobb. Egészen addig, amíg nem lesznek már 4K-s tartalmat hordozó médiák, amikor is azt teljes „pompájában” majd ismét csak az aktív módszerrel lehet megtekinteni :) De vélhetően hamarabb jön el a megfizethető árú 4K-s passzív 3D-s tévék korszaka, mint a minden sarkon kapható 4K felbontású filmek és lejátszók bőséges kínálata, így a közeljövő legnagyobb előrelépésének ezt várjuk – esetleg a szemüveg nélkül is nézhető tévéket, bár az még nem 1–2 éven belül lesz tökéletes és megfizethető.

Kell-e nekem otthonra a 3D? 

A 3D nem mindenki számára élvezhető a jelenlegi megjelenítők mellett. Egyrészt az emberek jelentős része (egyesek szerint 10–15%-a) nem látja a napjaink 3D-s tévéin létrehozott képet térbelinek valamilyen oknál fogva. Azok közül pedig akik látják ezt, sokunkat (bár hosszabb távon vélhetően mindannyiunkat) fáraszt a 3D. Ennek – sajnos – számos oka van. Például, hogy bár 3D-s képet látunk, a gyakorlatban azonban a TV képernyőjén, azaz a szemünk és a képernyő közötti távolságra van minden képi elem tőlünk. Akkor látunk csak éles képet, ha folyamatosan ezen a fókusztávolságon tudjuk tartani a szemünket. Ez szinte lehetetlen, hiszen önkéntelenül is rendszeresen megpróbálunk közelebb vagy éppen távolabb látszó tárgyakra fókuszálni, aminek eredményeképpen életlen lesz a kép, így szemünk izmait arra kényszeríti, hogy próbálják korrigálni a pontatlanságot. Hasonlóan, amikor egy jelenetváltás van a filmben, agyunknak idő kell, amíg kitalálja, hogy az adott képen mire érdemes fókuszálnia, mely szereplőre vagy tárgyra koncentrált az operatőr (mely éles), ráadásul ezt csak akkor látjuk mi is élesnek, ha gyakorlatilag továbbra is a tévé paneljére állítjuk szemünk fókuszát. Egy kis gyakorlással a legtöbb ember azonban képes alkalmazkodni ahhoz, hogy az éles kép érdekében nem ott a fókusz, mint a valóságban, illetve számos filmgyártó tesz is azért, hogy a lehető legnagyobb mélységélességgel készítse el 3D-s filmjeit (illetve amit érdemes nézni az az éles tartományon belül legyen), csökkentve szemünk izmainak felesleges erőltetését. Elmondható tehát, hogy a kényelmes 3D-s filmnézés tanulást is igényel az agyunktól, így legyünk kicsit türelmesek magunkhoz!

További problémákat okoz ha nem tökéletesen választja szét a szemüvegünk a két szemnek való képet, azaz nem zár 100%-osan a szemüvegbe épített aktív LCD, vagy éppen nem tökéletes a fény polarizáltsága, illetve a polárszűrő a passzív megoldásnál. Ekkor a 3D-nél talán legzavaróbb hatás, a fentebb már többször említett „áthallás” keletkezik, ami akár nézhetetlenné is teheti a képet még kis mértéke mellett is. Felvehetjük a nehézségek listájára a Blu-ray filmeknél is meglévő tömörítési hibákat, zajokat. Amíg 2D esetében legfeljebb szemcsésebbnek, egyenetlenebbnek tűnik egy felület, ahol pl. a kontúrok mellett megjelenik a veszteséges H.264 tömörítésnél kivédhetetlen zaj vagy blokkosodás, addig 3D esetében ezek már térbeli objektumokat okoznak, melyeket ha nem is fogunk fel teljesen vagy mindig, de sajnos szintén fárasztják a szemünket, agyunkat.

A 3D-s filmek készítői az alábbiak betartásával próbálják kiküszöbölni az esetleges problémákat:

• A témát 3D komfort zónában tartják, azaz nagyjából a kamera mélységélesség tartományában (legalábbis amikor csak lehet).
• Elkerülik a kamerához túlságosan közel lévő tárgyakra történő fókuszálást (a néző szeme ebben az esetben próbál úgy fókuszálni, mintha a tárgy a közelében lenne, miközben a kijelző távolságába kellene neki).
• Kerülik a közelítés-távolítás váltogatását (ez megváltoztatja a 3D-s tér mértékét).
• Kerülik a túlzott kameramozgást (pl. átrepülés egy dzsungelen – míg a közönség már elszakadt a gondolattól, hogy csak filmet néz, a szemek sugallta repülés ekkor túl nagy ellentétbe kerül a fül által közvetített, az ülésből fakadó egyensúlyérzettel, és ez visszarántja a nézőt a valóságba).
• Távol tartják a közeli tárgyakat a kép szélétől.
• Megbizonyosodnak arról, hogy minden tartalom 3D-s (a készítők nem használhatnak 2D-s háttereket vagy effekteket egy 3D-s produkcióban).
• Minimalizálják a terep kis mértékű mélységeit (ami a jelenet egyes részeinek homályba kerülését akadályozza meg, illetve azt, hogy a nézők ezekre fókuszáljanak).

A másik oldalon nézőkként mi, vásárlók az alábbiakat tehetjük azért, hogy minél hibátlanabb 3D-s élményben legyen részünk odahaza (ha még nem vettük el mindenki kedvét a 3D-s házimozitól :):

• A lehető legjobb 3D-s tévét és szemüveget válasszuk ki, ami biztosítja a legjobb képminőséget és a legkisebb „áthallást” a két szemnek szánt képek között! Ez a feltételt általában az újabb és újabb technológiák, TV-modellek megjelenésével egyre egyszerűbb teljesíteni.
• Csökkentsük minimálisra a TV-nk tükröződését, lehetőleg sötét helyiségben nézzük azt!
• Minél inkább középről nézzük a 3D-s megjelenítőnket!
• Válasszunk olyan TV-t, lejátszót, külső képprocesszort amely képes zajszűrésre a HDMI-jel esetében is!
• Gyakoroljuk a 3D-s filmek nézését, hogy szemünk megtanulja, hogyan láthat 3D-ben úgy, hogy közben közel állandó a fókusztávolság a TV-nk és a szemünk állandó távolságából adódóan!
• Vegyünk minél nagyobb megjelenítőt, nézzünk minél nagyobb képet! Ez nem igazán a kényelem, sokkal inkább az élmény miatt fontos. Egy átlagos tévét pár méterről nézve nem lesz különösebben ijesztő, élethű, ha pl. egy vonat robog szembe velünk, vagy ha egy 30 cm-es Godzilla garázdálkodik az inkább csak terepasztalnak tűnő 3D-s városban. Saját véleményem szerint a megfizethető árú TV-képernyőkön inkább csak érdekes dolog a 3D, mint komolyabb hozzáadott érték a filmhez. Így kezdjünk el spórolni egy projektorra, és egy külön moziszobára, hogy több méteres, élethű képet nézhessünk :)

Címkék:   3D   teszt   képminőség   top-bottom   LCD   plazma   A-400   házimozi   side-by-side   aktív 3D   passzív 3D   házimozi bemutatóterem