Kosár: még üres a kosarad
Főoldal » Tudástár » Hálózatok, sebességek

Hálózatok, sebességek

2011. június 8.
|
Házimozi » Lejátszás hálózaton keresztül

Alapvetően vezetéken keresztül (ethernet), vagy vezeték nélkül kapcsolódhatnak számítástechnikai eszközeink a hálózatunkon. Ethernet kapcsolat 10, 100, vagy 1000 Mbit/s sebességű lehet (hamarosan a 10 Gbit/sec is megérkezik otthonra is), tehát elméletileg – a gyakorlatban ennél mindig kevesebb értéket fogunk mérni – 1,25 Mbyte, 12,5 Mbyte, illetve 125 Mbyte adat továbbítható másodpercenként az adott hálózaton keresztül.

Vezeték nélküli eszközeink az IEEE 802.11 szabvány szerint működő, közismertebb nevén WiFi hálózaton kommunikálnak, a 2.4 GHz-es, vagy az 5 GHz-es frekvenciatartományban. A 802.11b jelzésű hálózatok voltak az első, nemzetközileg is elterjedt megoldások, melyek 11 Mbit/sec (1,375 Mbyte másodpercenként) sebességgel működnek, és még jelenleg is számos hálózati zenelejátszó ezt a megoldást használja. Ha belegondolunk, egy átlagos MP3-as zeneszám 3–6 Mbyte méretű, ezt az adatmennyiséget kell átküldeni a hálózaton a szám időtartama, mondjuk 3 és fél perc alatt. Láthatjuk, hogy a 11 Mbit több, mint elég ehhez. Hasonlóan, napjainkban kevés helyen találkozunk a 11 Mbit-et megközelítő internethozzáféréssel, tehát internetezéshez is bőven megfelelő még jelenleg a 802.11b-s hálózat.
Amennyiben több lejátszónk is kapcsolódik ugyanahhoz a vezeték nélküli hálózathoz, és már nem csak MP3-at szeretnénk megszólaltatni, de filmet is néznénk, hamar belátható, hogy a 11 Mbites sávszélességet megosztva az eszközök között már kevés lesz a rendelkezésre álló sebesség.

A következő lépés a 802.11g hálózat, amely már 54 Mbit-es (6,75 Mbyte másodpercenként) elméleti sebességű. Napjaink legtöbb WiFi eszköze ezt a sebességet használja már. Ezen – elméletileg – akár 6 darab médialejátszót is „etethetünk“ egyidőben akár DVD-minőségű VOB-okkal is (lásd a lenti számítási példákat), de valószínűleg 5-öt gyakorlatilag is ki tudnánk szolgálni, ha mind az 5 vételi helyen valóban 54 Mbites lesz a kapcsolat (a rádiójel csökkenésével arányosan csökken az elérhető sebesség is).

Mivel bizonyos esetekben a 2,4 GHz-es működésű hálózatokban problémát okoztak pl. mobiltelefonok (1,8–1,9 GHz), bluetooth eszközök, mikrosütők, rádióamatőr készülékek, így az olyan területeken, ahol ez a hiba komoly következményekkel járna (pl. egészségügy, haditechnika), megjelentek az 5 GHz-en működő 802.11a eszközök. Az 5 GHz-es technológia jelenlegi magas ára miatt a kommersz számítástechnikai eszközök körében még nem jelentek meg a 11a-s készülékek, így hiába is szeretnénk otthonra ilyet. Jelenleg a legfrisebb, a 802.11n szabvány képviseli a legmodernebb WiFi hálózatot a kereskedelmi forgalomban kapható termékek között.
Az n-es szabvány kb. 2-szer nagyobb hatótávolságot, és akár 5-ször gyorsabb sebességet képes megvalósítani. Érdekessége, hogy bár már léteznek az ezt használó eszközök, a szabvány még mindig nincs véglegesítve ezen írás pillanatában (2007/06), így még konkrét adatok sincsenek.
Talán számolhatunk 200 Mbit-es sebességgel, de a mérések szerint jelenleg kb. 100 Mbit-et mérhetünk valós átviteli értékként, pl. egy file másolásakor. Az alábbi táblázat az egyes szabványok Apple-féle nevét, elméleti, gyakorlati sebességét, működési frekvenciáját és az Apple gépeiben történt megjelenés évszámát mutatja:

 

Standard

Apple elnevezés

Elméleti sebesség

Mért sebesség

Frekvencia

Megjelenés éve az Apple eszközeiben

802.11b

AirPort

11 Mbit/s

4-6 Mbit/s

2,4 GHz

1999

802.11g

AirPort Extreme

54 Mbit/s

20-25 Mbit/s

2,4 GHz

2003

802.11a

Mud

54 Mbit/s

20-25 Mbit/s

5 GHz

2007

802.11n

AirPort Extreme

300 Mbit/s

100 Mbit/s

2,4/5 GHz

2007


A 11n lefelé kompatibilis valamennyi korábbi 11b, 11g és 11a eszközzel, a 11g pedig lefelé kompatibilis a 11b-vel.

Nagyon fontos dolog, hogy amint egy lassabb eszközt csatlakoztatunk a hálózatunkhoz (pl. g-s routerhez b-s zenelejátszót), a router sebessége lecsökken a leglassabb eszköz sebességére, hiszen csak így tud kommunikálni vele. Így hiába van otthon 54 Mbites hálózatunk, és ilyen médialejátszónk a nappaliban, ha a hálószobában csak egy 11 Mbit/s Noxon vagy Roku (mindkét családból a kisebbik modellek) is kapcsolódik, a nappaliban is csak 11 Mbittel fog működni a filmlejátszás – bár ez nem minden esetben okoz problémát, illetve ha kikapcsoljuk a lassú eszközt, visszaáll a sebesség a gyorsabbra. Megoldás lehet, két hálózat párhuzamos kiépítése, 11 és 54 Mbit/s sebességgel.

A hálózatunk felépítése tipikusan az alábbi lehet:

  • ha van, a bejövő internetes kapcsolat (DSL vagy kábel, esetleg mikrohullámú) egy vezetékes vagy vezeték nélküli routerbe kapcsolódik. Ennek az eszköznek fő feladata a bejövő internetkapcsolat szétosztása hálózatunk gépei között, tehát segítségével egyidőben valamennyi erre képes készülékünk csatlakozva lesz a világhálóhoz – de természetesen egymáshoz is.
  • a routerhez vezetékesen kapcsolódnak (szinte valamennyi vezeték nélküli router-en vannak ethernet portjai is) azok az eszközök, amelyekhez ki tudjuk építeni a vezetékes kapcsolatot, illetve amelyekhez a sebesség ezt megköveteli. Célszerűen a médiaszerverünk is vezetékesen kapcsolódik. Ha több eszközünk van, mint ahány ethernet csatlakozó a routeren, a hálózatban elosztónak switch-eket használhatunk.
  • a routerhez vezeték nélkül kapcsolódhatnak szükség esetén a távolabbi, kábellel nem (vagy vésés, faragás nélkül nem) elérhető lejátszóink, pl. a garázsban lévő zenelejátszó.
  • amennyiben nincs internetkapcsolatunk, de szükség van vezeték nélküli hálózatra, akkor router helyett egy un. access point használható, amely összekapcsolja a vezetékes és a vezeték nélküli hálózatainkat.

Természetesen teljesen vezeték nélküli hálózat is felépíthető, még akkor is, ha NAS-t használunk szervernek, némelyik képes pl. USB-n keresztül rákapcsolt WiFi adaptert használni, ha mégsem, egy Access Point a segítség, melyet bridge módban az ethernet portjára csatlakoztatunk. Annak sincs akadálya, hogy akár több, különböző sebességű WiFi hálózat is működhessen a lakáson belül (több router is képes egyszerre 2,4 és 5 Ghz-en is működni), pld. azért hogy a b-s eszközök ne lassítsák le a g-s szabvány szerint gyorsabban működőket.

Néhány leegyszerűsített példa, amely talán segíthet ahhoz, hogy megbecsülhessük, milyen gyors hálózatra van szükségünk a lakásban:

  • Főleg DivX formátumban tároljuk a filmeinket, és azokat úgy tömörítettük, hogy a kb. 90 perces filmek egy 700 Mbyte-os CD-re ráférjenek.
    Ekkor a 700 Mbyte, 90x60 = 5400 másodperc alatt megy át a hálózaton. Azaz másodpercenként csak 129 kbyte, kb. 1 Mbit adatot kell mozgatni. Ennél a 11 Mbit/s hálózat kb. 11-szer gyorsabb. Azt is tartsuk szem előtt azonban, hogy nem maximális térerő esetén (tehát pl. több falon keresztüli, vagy elég távoli kapcsolatnál) a hálózat automatikusan lassabb sebességre vált, tehát akár 1–2 Mbit-ig is lelassulhat a 11b-s háló.
  • 1:1-es DVD minőségben, ISO vagy VOB formátumban elmentett DVD-ket néznénk.
    Csak a filmet másoltuk fel, extrák nélkül, ráadásul csak a magyar szinkront tartottuk meg a több hangsáv közül, így 4 GByte-os lett a 80 perces film. Ekkor másodpercenként kb. 0,85 Mbyte sebesség szükséges, tehát ha mást nem csinálunk közben, akár a 11 Mbit/s sávszélességű hálózat is elegendő lehet a DVD nézéshez (ha tényleg 11 Mbiten működik folyamatosan).
  • Átlagos méretű, azaz kb. 10 Gbyte-os MKV filmjeink vannak. Így a 80 perces filmnél átlag 2 Mbyte-ot kell átküldeni másodpercenként. Ehhez garantáltan elég a 100 Mbit (napjaink lejátszói még teljes Blu-ray filmeket is gond nélkül lejátszanak 100 mbites hálózati csatlakozójukkal is), viszont a wifi kapcsolat – a filmen belül folyamatosan változó bitsebesség miatt – már nem biztos.
  • Viszonylag jobb minőségű, pld. 192 Kbit-es MP3-at hallgatunk
    Számos film és hangformátumnál a bitsebesség nem állandó, gondoljunk csak a változó sebességű MP3-ra (VBR). Ekkor időnként kevesebb, időnként több adat mozgatása szükséges. Valamennyi médialejátszó természetesen rendelkezik kisebb-nagyobb saját belső pufferral, valamekkora RAM-mal, amelyet próbál folyamatosan feltöltve tartani, és a feldolgozó elektronika innen olvassa ki a soron következő adatokat, így kisebb kiesések, lassulások a hálózatban észrevétlenek maradhatnak, ha utána gyorsan feltölthető ez a puffer, mielőtt kiürülne.

Mindenesetre, úgy tervezzük meg hálózatunk sebességét, hogy tartsuk szem előtt: lehet, hogy előbb-utóbb a lakás újabb helyiségében is szeretnénk lejátszani valamit, lehet, hogy nemsokára megjelenik egy profibb, de nagyobb sebességet igénylő videóformátum, vagy előbb-utóbb HDTV-felbontású filmjeink is lesznek. Tehát, lehetőleg minél több tartalékkal rendelkezzen az otthoni hálónk. Ha csak egy mód van rá, építsük ki a vezetékes (ethernet) hálózatot, minél több lehetséges fali csatlakozással. Ethernet kábelből manapság már nem igen lehet régebbit venni, mint a CAT5e minőségűt. Ez már jó a gigabites hálózathoz (ha csak nem több száz métert kell áthidalni) és általában felesleges ennél jobb/drágább CAT6, CAT7 kábelt használni.

Ha csak wifin oldható meg a lejátszás, akkor pár fontos dolgot érdemes szem előtt tartani:

  • A lejátszó működési helyén maximális legyen a wifi térerő, a jel minősége,
  • lehetőleg olyan lejátszót válasszunk, amely belső, többantennás wifi kártyával (pld. Popcorn Hour C-300), nem pedig USB-s adapterrel rendelkezik,
  • ne gyűjtsünk 10 Gbyte-nál nagyobb méretű filmeket, elégedjünk meg a kisebb felbontású, vagy a jobban tömörített verziókkal, hogy minél kevesebb sebességprobléma jelentkezzen a lejátszás során, mert nincs annál idegesítőbb, mint a legizgalmasabb jelenetnél akadozó hang, vagy kép,
  • ha megoldható, telepítsük a NAS-t a lejátszó mellé, hogy legalább kettőjük között legyen kábeles a kapcsolat,
  • használjunk Access Point-ot, ne USB-s wifi adapter ahhoz, hogy a rádiójelek a lejátszóhoz érkezzenek, mert ezen eszköz már ethernet kimenetet biztosít, és komoly antennájával jelentősen jobb vételt ígér, mint egy wifi stick.


Címkék:   hálózat   wifi   ethernet   802.11  

.. total-email-bookaszpem.istvan@stardust.hu