Kosár: még üres a kosarad
Főoldal » Tudástár » Házimozizás régen és ma

Házimozizás régen és ma

2018. október 29.
|
Házimozi » Lejátszás hálózaton keresztül

Hogy is kezdődött az otthoni mozizás?

1980-as évek: a VHS videónak köszönhetően idehaza is elkezdődik a házi mozizás, a fanatikus gyűjtők szobájában hamarosan a plafonig érnek a kazetta hegyek... A 90-es években – a zenei lemezeket követve – átváltottunk az optikai adathordozó alapú filmtárolásra, megjelent a Video-CD, gyorsan továbbfejlődött Super-VCD-vé, majd megérkezett a DVD. Ez utóbbi minősége nagyságrendi változást hozott az elődökhöz képest, főleg a többcsatornás hang terén. Cserébe azonban akár 8,5 GByte méretű adathordozóra is szükség lehet egy DVD film tárolására, ráadásul már itt van a HD-DVD és a Blu-Ray lemez is, melyek mérete akár 30–50 GByte is lehet (illetve ha hihetünk a Ritek-nek, hamarosan 150 GB is)...

A kezdetekben még nagyon drága DVD-írók és -lemezek, valamint az internet relatív kicsi sávszélessége rákényszerített minket, hogy minél többet megtartva az új médium minőségéből, minél kisebb méretűre „csomagoljuk össze” a filmeket. Megjelentek a különböző tömörített formátumok azok számára, akik hajlandóak voltak kompromisszumra a minőség terén: Divx, Xvid, WMV, Nero Digital, Quicktime, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Ahogy fokozatosan elérhetőbbé vált az otthoni DVD-írás, egyre nagyobb lemezhalmok követeltek maguknak – a VHS kazettáknál nem is sokkal kevesebb – helyet a nappaliban, lemezenként egy, vagy akár több egész estés filmmel.
Azonban ahogy a gyűjtemények gyarapodnak, a tulajdonosok egyre több, a lemez fizikai mivoltából fakadó problémával találják szemben magukat: külön szekrény kell a tárolásra, nehéz megtalálni a keresett filmet, összekarcolódott a lemez, nem olvasható már vissza a pár éve megírt korong (pedig talán ha kétszer használtuk összesen...), a gyerekek is mozizni akarnak, de a kezükben még hamarabb „leamortizálódnak” a DVD-k. Valakinek kölcsönadtuk a kedvenc filmünket, és nem hozta vissza, ráadásul nem is emlékszünk már, ki volt az... Az új DVD-lejátszóm nem olvassa azt a lemezt, amivel a réginek semmi gondja sem volt. Sokáig sorolhatnánk még, mennyi probléma merülhet fel, ha sok-sok lemezen komoly gyűjteményt hoztunk össze.

Hogyan tovább?

Szerencsére a merevlemez árak is folyamatosan csökkennek, és gyorsan nő a kapacitásuk is. Egyre többen rájöttek, hogy inkább megéri drágábban (egyre kevésbé drágábban), de nagyobb biztonságban, és bármikor gyorsan megtalálható, sőt lejátszható módon a winchesteren tárolni a filmeket, fényképeket, zenéket. Vannak akik a számítógépet használják mozizáshoz is, de ha arra gondolunk, hogy egy komolyabb plazma- vagy LCD-TV, esetleg projektor ára akár a többszöröse is lehet a számítógépünk árának, akkor belátható: ezért a plusz pénzért jóval „mozibb” élményt kapunk, mint amit a gépünk képernyője előtt ülve élhetünk át. Ha pedig társaságban is nézünk filmeket, nem is lehet kérdéses, hogy legalább egy nagyképernyős TV-t érdemes használnunk.

Ráköthetjük – a megfelelő videókártya segítségével – a gépünket is a TV-re, de általában ez csak újabb kompromisszumok árán oldható meg: gyakran nem megfelelő kép- és/vagy hangminőség, kábelek a lakásban, zajos, a nappali (TV-szoba) berendezéséhez nem illő számítógép a helyiségben, vagy gép a másik (dolgozó)szobában, kényelmetlen elérhetőséggel, rohangálással, jobb esetben falakon keresztül működő, de limitált funkciójú távvezérlővel, és egy, a mozizás idejére lefoglalt és igénybevett számítógép okozhatnak kényelmetlenséget, bosszúságot.

Ha azonban már a gyerekek is szeretnének a szobájukban mozizni, vagy feleségünk inkább a gépen tárolt zenét hallgatná a hálószobában, amíg mi filmet néznénk a nappaliban, vagy éppen internetezne a gépen, elég hamar megoldhatatlan helyzet állhat elő 1 számítógéppel, és az azon központosítva tárolt média fájlaink (film, kép, zene) használatával. És ha mindehhez még hozzáadunk egy tönkrement winchestert is...

A megoldás: hálózati médialejátszás!

Ha ide jutottunk, szükségünk van a hálózati filmlejátszásra, a hálózati médialejátszókra. A képlet viszonylag egyszerű: mivel éppen az átláthatóság, a kereshetőség miatt jutottunk oda, hogy egy központi helyen, merevlemezen tároljuk a filmet, erről továbbra sem szeretnénk lemondani. Adott tehát 1, 2, vagy akár több winchester, illetve a lehetőség, hogy ha gyűjteményünk kinövi a rendelkezésre álló háttértárat, akkor azt bővíteni is lehessen újabb lemezek hozzáadásával, vagy a meglévőek nagyobbra cserélésével. A lemezeket elhelyezhetjük egy külön erre a célra fenntartott számítógépben, nevezzük ki ezt a gépet „szervernek”, hiszen ő fogja kiszolgálni (angolul: serve) a lejátszóinkat. A szervernek – alapesetben – semmi más feladata sincs, mint tárolni (lehetőleg biztonságosan) a filmeinket (zenéinket, képeinket, stb.), és vezetékes (ethernet) vagy vezeték néküli (wifi) kapcsolaton keresztül elérhetővé tenni azokat a médialejátszók számára, amelyek a nappaliban a TV-n lejátszák a videókat, családi fotóinkat, a fürdőszobában megszólaltatják a zenét, a garázsban internetes rádiókkal szórakoztatnak barkácsolás közben, a gyerekszobában pedig szintén TV-re/monitorra kapcsolva levetítik azokat (és csak azokat) a filmeket, amelyek elérését engedélyezzük a gyerkőcök számára is.

 



Előnyök:

  • Minden filmünk, zenénk, képünk egy helyen, merevlemezen van rögzítve, az eredeti CD-k/DVD-k mehetnek a padlásra, nem foglalják a helyet.
  • Ha logikusan építettük fel a könyvtárrendszerünket, könnyen, gyorsan megtalálható bármelyik fájl.
  • Nem sérül az eredeti hordozó, nem „kopik” a lemez, tehát nem romlik a média minősége.
  • Több helyről egyidőben hozzáférhető a teljes tartalom.
  • Különböző „felhasználóknak” különböző könyvtárakhoz lehet hozzáférnie, ezáltal magunk határozhatjuk meg, mit nézhetnek/hallgathatnak a gyerekek.
  • Amint bekapcsoltuk a lejátszónkat, gyakorlatilag azonnal „benne van“ az összes film, zene, kép, kezdődhet a lejátszás.
  • Nem kell lemezt cserélni, borítókon keresgélni a kívánt számcímet, hogy vajon melyik albumon van.
  • Mindezt kényelmesen, a szórakoztató elektronikai cuccoknál megszokott távvezérlővel, a fotelből irányíthatjuk, és a TV vagy a lejátszó képernyőjén azonnal láthatjuk valamennyi meglévő fájlunkat. Nincs lemezcsere, fiókok kipakolása, nem kell asztal az egérnek és a billentyűzetnek.
  • Nagy valószínűséggel a zene- vagy médialejátszónk célhardverén jóval jobb minőségben láthatjuk, hallhatjuk kedvenceinket, mint egy számítógép egyszerűbb videó- vagy hangkártyája segítségével.

Hátrányok:

  • Az eredeti hordozóról be kell másolnunk a médiákat a szerverünk lemezére, ez mindenképpen időbe telik – igaz, csak egyszer kell elvégezni. Esetleg letölthetjük az internetről az adott filmet vagy zenét, ez magánhasználat esetén jelenleg Magyarországon legálisan megtehető.
  • Szükség lesz több eszközre (számítógép vagy médialejátszó), ha a lakás több helyiségében is hozzá akarunk férni a fájlokhoz.


Címkék:   házimozi   NAS   médialejátszó   CD   DVD   Blu-ray   VHS  

.. total-email-bookaszpem.istvan@stardust.hu